2006-ban Dunaújvárosban voltam. Boldogan iratkoztam be a DUF-ra. Asszony pajtival mentünk. Oda vettünk egy diákot meg egy egészet, ugye párom diák, én még nem.
Az odaúttal semmi gond nem is volt. Jegyváltáskor a sofőr nem kérte a diákot, így észre se vettük, hogy nincs nála a diák.

Pár óra múlva, zsebemben az ideiglenes diákommal szálltunk fel a visszainduló buszra. Már amikor felszálltunk sejtettük, hogy nem a tipikus kedves sofőr a mi emberünk, de lévén péntek gondolom már Ő is unta a banánt.
No kérjük nagy boldogan a két diákot, ami olyan 650 forint lehetett, vagy itt körül. Ez azért lényeges, mert egy ötszázassal és egy kétszázassal fizettem.
Elkéri a diákot, asszony nem találja. Upsz. Oké akkor vissza legyen egy egész és egy diák. Oké mondja az árat adok még egy ezrest, meg annyi aprót. Visszajár 200 HUF, azaz járna, mert a jegy mellé egy "tovább" utasítást kapunk.
Lévén egy rendkívül önérzetes ember, azonnal szóvá is teszem, hogy nem oda Buda! Még lóg 200 forinttal.  Mire Ő, dehogy lógok képzelődök. Nem is adtam neki kétszázast, csak egy ötszázast. Mondom és de adtam. Ez így ment egy darabig, mire én kissé idegesen, de még mindig nyugodt hangon:
"Ember, értse már meg, adtam egy ötszázast meg a kétszázast mivel két diák volt az eredeti tervben."
Erre ő: "Nekem itt ne emberezzé, húzzál hátra vagy lemész a buszról!"
Mivel az utolsó busz volt amivel hazajuthattunk volna Budapestre így kelletlen leültünk. Először rögtön a vezető mögé akartunk leülni, de nem engedte mondván foglalt.
Leültünk rögtön a "foglalt" ülés mögé. Egy megálló múlva jött egy srác, aki nyilvánvalóan ismeretlen volt a sofőrnek. Na neki már nem volt foglalt.

Az utasok néma csöndben ültek, majd én szépen sofőr által jól hallhatóan mondtam anyának:
"Akkor a jegyet megőrízzük, busz rendszámát felírjuk és szépen panaszt teszünk a volánnál, írunk a Homárnak stb. stb."
Szépen elemezgettük mit fogunk tenni.

Na ennek lett hatása. Kb 5 perc múlva szólt a sofőr, hogy menjek előre. Odamentem és a kezembe nyomta a kétszázast ezzel a kis szösszenettel:
"Ne találkozzunk mégegyszer a buszon"

Nem is találkoztunk, bár már nem volt este energiánk panaszkönyvezni, de valakinek lehet volt, mert azóta nem láttam azon a vonalon...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.